2012. december 19., szerda

Filmforgatás a hálóban

...igen, ez történt. Igazi mozit forgattunk, méghozzá a hitvesi ágyon! és nem csak 18 éven felülieknek.
Valójában egy nemrég a facebook-on futó babbinka nyereményjáték (www.babbinka.hu) sorsolását kaptuk lencsevégre ezen a hangulatos helyszínen. Fogadjátok szeretettel!:)


Most is épp egy babbinkán dolgozom, ez az utolsó megrendelés a karácsony előtt, egy fotós  babbinka a kérés (ami útközben módosult fotós ördögangyal-babbinkára...:)). A pántok már készen vannak, a hátlap terveit egyeztetjük épp a kedves megrendelővel, eddig ezek készültek:






Ha addig nem jelentkeznék, áldott, békés, boldog karácsonyt kívánok Nektek!

2012. december 2., vasárnap

Csak nem megint egy lámpás bejegyzés?

De. Ez megint az.

A nappalit öltöztettem most át egy kicsit. A kiindulási alap egy ilyen teljesen egyszerű, ha jól emlékszem ikeás lámpa volt, hagyományos, törtfehér, keményített rakottszoknyában, talán még a hanki tank vument is eldudorászta néha


Ennek a helyére gondoltam a hálószobából kipaterolt fekete csillárt, de nem ám feketén...
Az átváltozás érdekében szakszerűen a hintaállványra akasztottam,



 ...és profi védőfelszerelésben (köszönöm a bosch-nak!) fújni kezdtem. Pirosra.



Nehéz abbahagyni, komoly vágyat éreztem, hogy csatlakozzak egy helyi galerihez. Csak az tart vissza, hogy a művelet után órákon át piros szmötyit fújtam az orromból, hiába az óvatosság (írni is fogok a bosch-nak)
Meglepően hamar elkészült. És még hamarabb megszáradt, mindenestül maximum 1 órát vett igénybe a festés-száradás. Ismeritek a csicsakényszeremet, most egy régi, még anyum hippikorszakából származó hosszú, színes muránói üveggyöngy nyakláncot aggattam rá.
Tetszik!


 


2012. november 25., vasárnap

Egy újabb lámpa

Még mindig a hálóban járunk. Tekintetünket az ég felé emeljük, most a csillár van soron, a régi fekete ikeás gyerttyatartó-szerű darabról gondoltam azt, hogy eljött a változás ideje. Szegényke...
Erről beszélek:

Nem is arról volt szó, hogy ez nem tetszett, sőt, sokkal inkább arról, hogy a nappaliba szerettem volna költöztetni. És már ott is van, majd ezt is mutatom! Majd

Kitaláltam, hogy egy csupasz lámpabúrát fogok kicsicsázni. Persze ehhez kellett szereznem egy csupasz lámpabúrát. Arra a vázra gondolok, amit textillel szoktak bevonni. Az ócskapiac felé vettem az irányt... direkt azzal a céllal mentem ki, hogy veszek egy régi búrát - amit aztán megfosztok a borításától -, de hiába róttam a köröket, nem találtam (mondtam már, hogy ócskapiacra csak céltalanul bolyongva érdemes menni?). Csalódottan indultam haza, mikor apró csoda történt: a ház kertjében, ami mellett leparkoltam, nagy halmokban álltak a csupasz lámpabúra vázak! Vagy 30 darab! Ááááá.  Épp a kertben volt az egyik lakó, letámadtam, hogy nekem kellene ilyen búra, ő csodálkozott fura izlésemen, de aztán aranyosan eladott nekem belőle két darabot (jó sokáig válogattam) - megtudtam, hogy azért voltak kint az udvaron, mert az édesanyja lámpabúra készítő, és épp takarították a műhely-garázst.
Megvolt tehát a szajré! Először az az ötletem támadt, hogy színátmenetesre tekerem színes fonalakkal. Neki is láttam...


De nem annyira tetszett - vagy csak nem voltam elég kitartó? talán még megvalósítom valamikor -, ezért tovább kutattam a lehetőségek után. Megtaláltam a kupiszoba mélyén ezt a rettentő ronda, haloványtürkiz nylon csipke anyagot...


Adtam neki egy esélyt, megszántam. Ráterítettem a búravázra, furfangosan körbeszabtam,


...egy kék kockás szalaggal behúztam az alját, és ez a csini csipkegömb lett belőle, ezen a fotón egész jól néz ki, ügyes vagyok - így bíztattam és győzködtem magam:


Mintha egy gigantikus medúza szállna épp alá


1 hétig tényleg jó volt így, volt egy sajátos nagyon retrós hangulata. De aztán nem áltattam magam tovább...mert annnnnyira ronda ez a műcsipke!! ezt nem adják vissza a fotók, de muszáj elhinnetek. Úgyhogy könyörtelenül leszedtem (és mérgemben kidobtam), maradt a csupasz váz. Persze ez most nagyon trendi, de nekem mégis kevés volt csak "így"... Elővettem hát a szalagos dobozomat,  kb 10 centis darabokat szabtam, és ráhurkoltam a "sarkokra", ahogy mostanában a sálakat szokták felkötni


Kééész! A villanykörte menetes tövét egy fehér gyerekzokni levágott szárával takartam el, egy jó nagy kerek körtét (ezt már inkább almának nevezném) tekertem bele, és most tényleg meg voltam elégedve a végeredménnyel


Ez most nagyon tetszik, egy ideig biztos így marad.


Hálószoba még mindig

Ha azt hiszitek, hogy azért nem írtam, mert mifelénk minden maradt a régiben, hát nagyon tévedtek! A konyhapultot pl azóta már újra lefestettem...majd újra chemofágoztam...de ez a vallomás egy másik bejegyzés témája lesz..

Tehát a hálószoba. És annak lámpái. 

Elsőként az olvasólámpa átalakulását mutatom. Kiindulásnak volt ez az egyszerű ikea falikar, már nem találtam a kínálatban, ezért nem tudom a nevét. De legyen mondjuk, SDINTÖ, akkor nagyot nem tévedtünk. Egyszerű tejüveg búra, egyáltalán nem csúnya, sőt, egész jól néz ki, úgyhogy jogos a kérdés, hogy "Minek kellett ehhez hozzányúlni??" ( - idézet Férjtől)



Ez egy hosszú történet...Úgy kezdődött, hogy elmentem az ócskapiacra, és céltalan bolyongásom során (ócskapiacon csak így érdemes) 2600ft-ból a következő kincshalmazt gyűjtöttem be:

Ugye?? egy gyönyörűséges piros retro műbőr kézibőrönd (800ft), egy kék zománcos tejeskancsó(400ft), egy kis lilás üveg mécsestartó(100ft), 6 db kerámia teáskanna formájú teafilter-tányérka(500ft), éééés két szépséges, púder rózsaszín, diszkréten fehérrel mintázott lámpabúra(800ft). Ez utóbbiakat ráadásul egy aranykezű nénitől vettem, csupa aranypor volt minden ujja, és mikor mondtam neki, hogy látom, a néninek minden arannyá változik a kezei között, akkor könnybe lábadt a szeme, és mondta, hogy én pedig bearanyoztam a napját. Ő pedig az enyémet.






Olyan jól elképzeltem ezeket a régi fehér GÖVSKO búrák helyén! El is kezdtem leszerelni a régieket, meglepetésemre az egyik oda volt ragasztva a lámpatesthez, de nagyon (hát persze, mert jó pár évvel ezelőtt eltört az a kis műanyag akármi, ami odafogja a búrát a lámpatesthez), ezért ezt bizony párszor alaposan a járdához kellett csapkodnom, hogy ripityára törve elválasszam őket, mint ágtúl a levél. Nem volt visszaút...Viszont mivel hiányzott egy egyik akármi, amivel a búrát a lámpatesthez szorítaná az ember, mindenféle praktikával próbálkoztam, amivel ezt helyettesíteni tudnám. Sajnos a ragasztás most nem jöhetett szóba, mert ennek a rózsaszín búrának a töve nem sima, és a nyílás is túl nagy rajta...egy fél napot eltököltem vele. Végül eltörött. A búra. Így néhány hétig csupasz villanykörték díszelegtek és forrósodtak az olvasásra kiéhezett fejeink mellett.
Hogy miért nem próbáltam rá a könnyen leszerelhető HÖKKEN búra helyére az egyik rózsaszínt, így megúszva a ragasztott búra ripityára törését, és a több hétig tartó búrátlanság szégyenteljes korát? Jó a kérdés, én magam levontam a tanulságot.

Persze ez így nem maradhatott...elmentem az ikeába, hátha lehet még kapni olyan régi fehér búrát (és akkor úgy csinálhatok, mintha mi sem történt volna), de mivel már nincs a kínálatban ez a LGEKÖ lámpa, valami mást kellett kitalálni. Akkor bevillant egy régi emlék! Még Kicsiház Katánál olvastam, hogy egy ikeás kaspót használt fel lámpabúrának , és olyan szép lett! Szerencsére ennek a kaspónak van egyenes aljú változata is, ami épp jó lesz nekem:
 Vettem belőle kettőt, rámértem az aljára a kivágandó kör méretét, és fúróalkalmatosság híján elkezdtem egy nagy szöggel és kalapáccsal perforálni a fémlemezt a kör nyomvonalán, és végül a kalapáccsal a közepére csapva ott tátongott az áhított luk. Ilyen szakszerűen csináltam. A sorjás széleket kicsit megcsiszoltam - természetesen mindezt okosan a szőnyegen csináltam -, és felszereltem a búrákat a csupasz alapra (az egyiket ragasztottam). És kész, és csodaszép! (és nem látszik a kontár lukvágás nyoma, mert a lámpatest töve jótékonyan takarja)

Azóta, ha este tovább olvasok, mint a Férj, akkor percekig gyönyörködöm, ahogy a búrán áttörő fény meseszép csipkemintát rajzol alvó testére.





2012. szeptember 24., hétfő

Over the bugyis komód


Somewhere, over the bugyis komód - visszhangzik fülünkben az ismerős régi sláger...
Helyszín: hálószoba, a bugyival töltött komód fölötti kies falszakasz. Ahol kezdetben vala az alábbi 3 kép, sorrendben: a bal oldali egy nagyon régi dísztávirat bekeretezve, még apró gyerekkoromban egy másik keretben díszelgett a nappalinkban, aztán megszereztem érzelmileg kötődve. A középső egy téli tájkép, olajfestmény, egyébként szép, de valahogy nem nőtt a szívünkhöz, a harmadik pedig szintén egy tájkép, egy erdőrészletes akvarell, ez nagyon szerethető darab, belebújós. Ilyen volt (középen az a réges-régi fehér fésülködős szekrényke még anno anyuék szobájában volt teli számomra tiltott kincsekkel, most pedig az én kicsi lányom kutakodik benne, ha nem nézek oda:)


Évekig néztük ezt a varázslatos kompozíciót, de aztán tegnap nyakamba vettem a lumbágómat, és nekiálltam változtatni. A dolog apropóját az alábbi kép adta:


Neeem, ez nem egy leszboszi szerelmi jelenet ("A két néni szereti egymást?" "Az nem két néni, hanem apuci és én"), hanem a 10 éves házassági évfordulós ajándékom a Férjnek (átadáskor is némi magyarázatra szorult, hogy szándékom szerint ez bennünket ábrázol...:) Hát nem vagyok egy nagy művész, de ha már elkészült, akkor legalább egy időre kerüljön a fókuszba, hogy legyen min mosolyogni:)
Nagyon tetszik, mikor többféle kép kerül rendezett összevisszaságban a falra, ezzel próbálkoztam:


És hogy mi van még ott? az erdős akvarell maradt, a dísztávirat is (hm, egyszer talán elküldjük végre), van ott még üres régi képkeret is, meg egy ócskapiacos selyemfestmény egy kedvesen évődő grófi párocskáról


valamint egy szintén saját "alkotás", asszem egy önarckép nem kevés öniróniával...:)


Ez itt pedig a kicsi lányom hercegnő ruhában - valójában egy ügyes photoshop, féltve őrzött szülinapi ajándék a keresztaputól, aki állítása szerint a kicsi lány álmában készítette róla ezt a képet ("te tényleg lefényképeztél az álmomban?":)
(van rá ígéret, hogy a kicsi fiúról is készül hasonló - ő azt mondja, hogy hajóskapitány szokott lenni álmában, de majd kiderül!:) -, akkor majd az is felkerül mellé)





 Ezek templomunk hírei

2012. szeptember 23., vasárnap

A hálószoba most

Ígértem, hogy mutatom a hálószoba jelenlegi - ööö, vagyis fotózás-korabeli, jelenleg nem szalonképes:) - állapotát. De mindjárt megyek és beágyazok, aki nem hiszi, rosszindulatú (..vagy ismer:). A változtatásra azért volt szükség, mert a fejtámlaként szolgáló kiságy-alkatrészekre szüksége volt a pici Buda babának (Isten hozott, kedves csöpp rokon!:).

 Ez volt tehát a kiindulási állapot:


Az az igazság, hogy nagyon szerettük így. Viszont a kiságy-fejvégek nélkül nagyon hülyén nézett ki ez az egész, higgyétek el, úgyhogy muszáj volt valami mást kitalálni, és ha már más, akkor legyen teljesen más, nem igaz? Ikeában a vásár részlegen (a pénztárak mellett, ahol a kishibás darabokat árulják) találtam egy 2 méter magas, sötétbarna szekrényajtót 1000ft-ért. Elhoztam. Itthon aztán alaposan megcsiszoltam, és hosszas töprengésbe kezdtem, milyen színre is fessem. Először a fehérre gondoltam, de az nem lett volna elég nagy változás. Egyébként is most épp színes korszakomat élem, úgyhogy valami ütősebbet akartam:) Végül pirosas szín mellett döntöttem, és elkezdtem kevergetni: piros, fehér, és sárga selyemfényű zománcfestéket kutyultam. A sárgás beütésre azért volt szükség, mert egyrészt a régi fotel is barackos árnyalatú (hú, nagyon utálom a barack színt, de ezen a kopott régi fotelen nagyon tetszik ez a matt árnyalat), a hálószoba ajtaja pedig narancssárgára van lekenve (az emeleten minden szobaajtó más színű, a gyerekeké zöld és piros, a fürdő és a wc kék, a miénk lett a narancs). Így lett ez az enyhén narancspiros szín, nagyon tetszik! Kicsit meg is csiszolgattam végül, nagyon enyhén kopottas lett.Most ilyen:)

A párnáknál is újítottam, a türkiz-rózsás egy textilkutató intézetben fellelt szoknyából készült, a pöttyöset zsákvászonból varrtam (és a fejvégfestésnél használt színnel pöttyöztem), a kis félgömb alakú az a bizonyos elcseszerintett szőnyeg:), a türkiz csipkés pedig egy saját festésű, de már megunt nyári szoknyámból készült (ez utóbbi nem új, a régi szobaverzióban is az ágyon lakott)


Itt látszik a kicsi csalás: mivel a szekrényajtó nem volt elég széles, az alsó résznél kipótoltam egy szépen lecsiszolt, hosszú fenyődeszkával, amit ugyanarra a színre festettem. És hát itt vannak az éjjeliszekrényként újjászületett kedvenc bőröndjeim is.


Ne kérdezzétek, hogy miért, de a sarkokba türkiz lakkfilccel ilyen motívumokat rajzoltam. Nálam az ilyesmi nem ritka, tipikus hirtelen felindulásból elkövetett csicsa...:)


Ez meg a bugyis komód teteje az ággyal szemben. Annyira szeretem ezt a türkiz vázát (vagy kancsó?), az ócskapiacon szereztem ugyanakkor, amikor a türkiz bőröndöt, és teljesen ugyanaz a hangulat és színvilág, mint a függönyöknél.


Ő meg a cica...egyébként tilos neki a hálószobába bejönni, ...de mivel színben passzol, egy kicsit maradhatott. 
(Férjnek baromi nagy szerencséje van, hogy ő is passzol színben:) ...és ennek éppen 10 éve)


Még lesznek változások, mert pl a mostani fekete csillár kiköltözik innen (hú, komoly terveim vannak vele!), és a bugyis komód feletti falrészt is fel szeretném dobni valamivel.

2012. szeptember 8., szombat

Mesebeli nászajándék

Esküvőre megyünk ma! Mindjárt megyek is a dolgomra, de előtte még megmutatom, mit viszünk, mivel lepjük meg az ifjú párt.
A nagy családtól elsősorban pénzt kapnak, ennek a módját szerettem volna kicsit kedvesebbé, személyesebbé tenni, mert szerintem annyival jobb így, mint egy apró boríték a tízezresekkel...
Boríték helyett vettem egy faládát, 30x30-as méretűt, épp ilyet:


Szereztem egy gravírozó gépet, és nekiálltam egyedivé varázsolni. Úgy terveztem, hogy majd valami szép betűtípussal kinyomtatom a gravírozandókat, és valahogy rávarázsolom a ládára, de végül erre nem került sor, és csak úgy, szabad kézzel, egy fehér szemceruzával rajzoltam elő, majd e vonal mentén gravíroztam a feliratot, kívülre a dátumot és a keresztneveik kezdőbetűjét:




...belülre pedig egy kis üzenetet, útravalót a szépreményű közös élethez:


És persze belekerült a mesebeli kincs: a rengeteg ezüst- és aranytallér, a drágakövek (nagyméretű műanyag lámpagyöngyök), és a csillogó királyi ékszerek:D


Persze lesz pár ősz hajszáluk, mire megszámolják, de közben igazi mesebeli királyi párnak érezhetik magukat, és a láda később is jó lesz akár csak az esküvői emlékek, fényképek megőrzésére, vagy ülőkének, vagy ágy mellé éjjeliszekrénynek, vagy a krumpli tárolására:)

Sok boldogságot Nekik!